Kiteregetés vagy transzparencia?

Újabb ügy van porondon, most a zalaegerszegi szennyes lett kiteregetve. Valóban? Érdemesnek tűnik megvizsgálni, hogy mit jelent a kiteregetés és miben különbözik az a transzparenciától, átláthatóságtól.

 

Induljunk ki az alapokból

A magyar nyelv értelmező kéziszótára az alábbiakat állapítja meg

Egyszerűen és érthetően fogalmaz, hiszen azt mondja, hogy rosszalló értelmű kifejezés, olyan dolgokról szól, amelyek nem valók a nyilvánosság elé, botlásokról, hibákról beszél.

A szennyes kiteregetése minden esetben fegyver. Valaki(k) a szűkebb-tágabb nyilvánosságot arra használja, hogy ártson egy személynek, csoportnak, cégnek, ügynek. A kiteregetés során minden esetben megtalálható a cui prodest/bono kérdésre a válasz, azaz hogy kinek áll érdekében, kinek hasznos, ha a szennyest meglátjuk, ez általában az, aki kirobbantja az ügyet, vagy akinek a megbízásából történik a publikálás. Maga a botlás vagy hiba nem is szükségszerű, hogy valós legyen, éppen elég, ha úgy tálalják, mintha igaz lenne, ilyenkor persze általános a megfogalmazás, azonosíthatatlan a forrás (például: “a környéken lakók úgy nyilatkoztak, hogy”).

A szennyes kiteregetése sokszor rokon a szekrényekből kieső csontvázakkal, ez utóbbit elsősorban gazdasági ügyekben szoktuk emlegetni. Amikor nincs hozzáférésünk valamilyen információhoz, akkor nem tudunk róla, nem fáj. Aztán egy vezető- vagy egyéb váltás után előkerülnek a fiókból dokumentumok, ügyek, és borul a bili.

Az összes ezzel kapcsolatos kreatív anyanyelvi kifejezésünk valami baromi kellemetlen dolgot takar. Szennyes, csontváz, bili avagy széklet és vizelet rendben van-e?

 

Miért beszélek most erről?

Az Újratervezés programjában rendkívül hangsúlyos elem a TRANSZPARENCIA. Átláthatóság, áttekinthetőség, áttetszőség. Az összes magyar alakja pozitív kicsengésű, nincs benne kellemetlenség. Szeretjük, ha kristálytiszta a víz, szeretünk áttekinteni egy pohár boron és elmerengeni a benne megcsillanó fénysugárban. Gyerekként is rácsodálkozunk a prizmára és gyönyörködünk a szivárványban, amit létrehoz.

A transzparencia nem fegyver, hanem az egyik legjobb védelmi eszköz, stratégia. A bíróságokon az összegabalyodott szálakat kiegyenesítik, egymás mellé rakják, fehéreket, szürkéket, feketéket egyaránt. Miután már átlátható és rendszerezett az ügy, lehet megalapozott kijelentéseket tenni, döntést hozni.

A transzparencia sohasem egyéni érdek, hanem a közösségé. A cui prodest kérdésre mindig a közösség a válasz, nem valamelyik, az ügyben érintett fél, ily módon ezzel nyer a légszélesebb réteg, bármiről is van szó.

 

Az egészségügyi transzparencia, mint olyan

Sajnos rengeteg területen van szükségünk transzparenciára, mert HIÁNYZIK. Paraszolvencia (korrupció), kórházi fertőzések, kezelés eredményessége, minimumfeltételek teljesítettsége, várólisták, fizetések, szerződések (akár kórház, akár MOK), megelőzhető halálok. Millió sebből vérzünk, ezért kapott ez kiemelt helyet a programunkban, és ezért emeljük ki a szeptember végi orvosgyűlésre tett javaslatunkban is.

A politika mindig ellenérdekelt a transzparenciában, nekik fegyverek kellenek karaktergyilkosságokhoz, a másik párt ellen, vagy saját maguk kis belháborúiban.

Mi nem politikusok vagyunk, hanem orvosok, akik szerint  átláthatóság nélkül soha nem lehet rendbe hozni a magyar egészségügy számtalan problémáját. Ha nem ismerjük a pontos adatokat, ha olyan egyszerű kérdésre nem tudunk egyértelmű választ adni, hogy hány orvos dolgozik ma Magyarországon, hogyan akarunk bármit tenni?

 

Credo

A Transzparencia nem egy önmagáért való kitűzött cél. Ez egy átlátszó szemüveg, ami nélkül nem látunk élesen, amin keresztül akarunk mindent szemlélni, hibákat, sikereket egyaránt. A hibákat azért, hogy tanuljunk belőlük és megoldjuk őket, a sikereket pedig azért, hogy segítségükkel visszanyerhessük a betegek bizalmát. Nem célunk sem a sárdobálás, sem fegyverraktárak felhalmozása. Lehet, hogy ez a cél politikailag inkorrekt, de legbelül, mélyen mind erre vágyunk.