Jelöltjeink

Az Újratervezés országos kamarai elnökjelöltje

 

Dr. Kincses Gyula

 

Kedves Kollégák, Újratervező Társak,

Az Újratervezés Csoport Facebook oldalán Álmos Péter, Hegedűs Zsolt, Kanka Andor, Lénárd Rita, Lovas András, Martin Dénes, Máté-Horváth Nóra, Nagy Marcell és Pinke Ildikó megtisztelt azzal, hogy elnökjelöltnek javasoltak a közelgő választáson. Ajánlásuk egyszerre megtisztelő és megnyugtató, de azt is látom, hogy személyem némileg megosztó. Az jó és fontos, hogy erről őszinte és pezsgő vita indult. Miután nem mindenki ismer, és akár Éger István, akár a média kommunikációja személyem, előéletem tekintetében egyoldalú, azt gondolom, hogy illene bemutatkoznom, hogy pár – többek között a jelen MOK elnökség által is generált – félreértést eloszlassak szakmai és politikai szerepvállalásaimmal kapcsolatban.

A döntés a Tietek. Egyrészt, mert az Újratervezés azért jött létre, hogy ne a vezetők, hanem a tagok döntsenek, másrészt pedig az a program, amin dolgozunk, amit magaménak is vallok, csak akkor valósítható meg, ha megfelelő támogatottsága van az elnöknek, az elnökségnek.

 

Szakmai életem:

1976-ban végeztem a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Végzés után a DOTE Fül- Orr- Gégeklinikán dolgoztam 1991-ig. 1980-ban fül- orr- gégeszakorvos lettem, 1990-ben gyermek-fül- orr-gége ráépített szakvizsgát tettem, és megkezdtem radiológiai szakképzésemet, amit a képviselőség miatt már nem fejezzem be. 1990-ben a DOTE Informatikai Laboratórium vezetője lettem. A klinikai munkámat – úgy a gyógyítást, mint az oktatást – szerettem, nem a gyógyítási sikerélmények hiánya miatt, hanem az egészségpolitika kihívás miatt váltottam szakmát.

1990-ben MDF-es színekben parlamenti képviselő lettem, és a „nagypolitika” helyett szakpoli­tikával kezdtem el foglalkozni, ez késztetett pályamódosításra.

  • 1992 – 1998 GYÓGYINFOK igazgató-helyettes, ezen belül az Egészségpolitikai Titkárság vezetője voltam,
  • 1998 – 2000 Miniszterelnöki Hivatalban, a Kormányzati Stratégiai Elemző Központban majd a miniszteri kabinetben, kormány-főtanácsadójaként dolgoztam,
  • 2001 – 2010 a MEDINFO-t, majd annak utódszervezetét, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézetet vezettem,
  • közben 2007. okt. 01 – 2008. májusig EüM államtitkár voltam.

Ez idő alatt több szakmai társaságnak voltam tagja, jónéhánynak alaptó tagja. (Magyar Egész­ségügyi Informatikai Társaság, Magyar Népegészségügyi Társaság, Magyar Egészségügyi Tele­matikai Társaság             Magyar Egészségügyi Turisztikai Tudományos Társaság, Terápiás Együtt­működésért az Egészségügyben Egyesület (TeREK)

1993-tól 2013-ig az Egészségügyi Informatikai Szakmai Kollégium tagja voltam, párszor elnöke és titkára is.

17 önálló könyvem, szupplementumom jelent meg, 18 könyvben vagyok társszerző.

1995 óta több fővárosi és vidéki egyetem vendégoktatója voltam, vagyok.

 

Politikai pályafutás

Életemben két pártnak voltam tagja. Bő 30 éve MDF alapító voltam, majd amikor Lezsák Sándor többünk számára nem vállalható irányba akarta vinni az MDF-et, 1996-ban Szabó Ivánnal az MDNP alapítói közé álltam. Ez a kezdeményezés hamar eljelentéktelenedett, azóta, 1997 óta párton kívüli szakpolitikus vagyok, nem voltam tagja sem az MSZP-nek, sem a Fidesznek, sem az SZDSZ-nek. Ettől még 2010-ig közel éltem a politika világához, de csak szakpolitikával, a szakmával foglalkoztam.

 

Főbb referenciák

Szakmapolitikai életem fontosabb eseményei, eredményei az alábbiak voltak.

  • 1992. A háziorvosi rendszer szervezési és finanszírozási elveinek kidolgozása, a bevezetés koordinálása
  • 1993. A szakellátás finanszírozási reformjának szervezése, koordinálása (a HBCs rendszer bevezetése)
  • 1994. Az egészségbiztosítási törvényben a természetbeni ellátások fejezet tartalmi összeállítása
  • 1996 -1998. A Misszió Modell (magyar fejkvóta alapú forrásallokációs modellkísérlet) csoportos kidolgozása, majd ebből az IBR bevezetése
  • 2002. A Fodor József Cselekvési Program (szakmai reformprogram) előkészítése
  • 2003. Az új egészségügyi turisztikai koncepció elkészítése
  • 2004. Az MTA által alapított „Elnöki Bizottság az egészségért” bizottság tagja.
  • 2005. A 10párti konszenzusos egészségpolitikai minimum koordinálása

Talán itt kell megjegyezni, hogy Molnár Lajos minisztersége alatt „csak” intézetvezető voltam, és a Kamarai Törvény módosításához semmi közöm nem volt, és a támadásokkal ellentétben a vizitdíj bevezetése is az elődöm időszakára esett. A „kórháztörvényben” volt munkája az intézetemnek, de csak a megalapozó adatgyűjtésben vettünk részt, azaz a kapacitássűrűséget és a hozzáférési távolságokat mértük, változatokat modelleztünk. A konkrét intézményi kapacitások meghatározásában („kórházbezárás”) nem volt szerepünk, az a döntés politikai szinten zajlott, aminek nem voltam részese. 7 hónapos államtitkárságom alapvetően a biztosítási törvény és a vizitdíjas népszavazás viharos vitájával telt. A mai napig senki nem tudja, hogy mi lett volna a hatása ennek a két törvénynek, ha nem bukik el, de annyit bizonyosan mondhatunk, hogy az ellenzők legfőbb vádja, az egészségügy kettészakadása a két törvény elbuktatása ellenére bekövetkezett.

Nem tagadom meg szakmai életem egyetlen szakaszát sem, csak azt egyoldalú beállítást szeretném árnyalni, amely munkásságomat ezzel a rövid – viharos szakasszal azonosítja.

Életem utóbbi harminc évét az egészségpolitikában azzal töltöttem, hogy hogyan lehet a szocializmusból örökölt egészségügyet egy korszerűbb, a technológiai fejlődést és kulturális változásokat követő, betegbarát, biztonságos működésű rendszerré alakítani, amiben méltó módon lehet gyógyulni és gyógyítani. Azt gondolom, hogy ennek a megvalósítását, a szakmánk becsületének visszaállását nem lehet csak kívülről várni, ebben nekünk, orvosoknak is dolgunk van. Az orvos­társadalomnak saját kezébe kell vennie a sorsát, és élnie kell önigazgatási, önkormányzati lehetőségeivel. Ehhez egy erős, megújult, és bővített jogosultságokkal rendelkező Orvos-kamarára van szükség.

 

Olyan Kamarát akarok, amelyik

  • szerethető, értünk dolgozó, azaz a mienk: magunk határozzuk meg céljainkat, és az elnökség azt valósítja meg,
  • a tagság véleménye alapján fogalmazza meg követeléseit, és azokba keményen beleáll,
  • amelyben a kamara van a tagságért, az orvosokért és nem a tagdíjfizető passzív tagság az elnökségért,
  • végre a szakmai – etikai kérésekre, a minőségi gyógyítás feltételeinek a kialakítására helyezi a hangsúlyt,
  • valós jogosítványokkal rendelkezik, azaz visszakapja a szakmai szabályok, protokollok kialakításában, a szakképzésben betöltött szerepét, és valós, érdemi partnerré válik az érdekegyeztetésben, szakmai jogszabályok előkészítésében,
  • ahol a MOK honlapja és újságja nem az elnökség üzenő füzete, hanem a tagok interaktív felülete.

Minderre most jó esély van: Facebook csoportból kinőtt egy aktív, a Kamara megújításáért, a szakma tisztességének visszaszerzéséért küzdő szervezet, az Újratervezés Csoport, amelynek jelöltjei jól szerepeltek a tavaszi küldöttválasztáson. Ha Ők megtisztelnek bizalmukkal, és felkérnek, hogy induljak, abban az esetben nem ijednék meg a feladattól. Már csak azért sem, mert az Újratervezés „kemény magja” kiváló csapat, felkészült, tiszta emberekkel. Együtt, csapatként készülünk a Kamara megújítására.