Az „egyrészt – másrészt”, de inkább a mégsem költségvetése

 

Benyújtották a 2020-as költségvetést, benne az Egészségbiztosítási alap költségvetését. Anélkül, hogy mélyebben ismerhetnénk a számok mögött meghúzódó szándékokat, célokat, önmagukból a számokból is le lehet vonni bizonyos következtetéseket. Ezeket az első reakciós gondolatokat osztom meg most.

 

Egyrészt

 

Azzal kell kezdeni, hogy alapvetően örvendetes, hogy az Egészségbiztosítási Alap kiadási oldala 2442 milliárd Ft-ról 2681,4 mdFt-ra, 239,4 milliárddal nő. Ez jó, ez nominálisan 9,8%-os növekedés, ami több, mit háromszorosa a tervezett inflációnak. Még jobb a helyzet, ha a gyógyító-megelőző ellátások (közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatások) költségvetését nézzük: 1278 milliárd Ft-ról 1433,6 mdFt-ra, 155,6 milliárddal nő. És ez 12,18%-os növekedés, ami nem lebecsülendő, sőt, azt sejtteti, hogy az egészségügy talán végre nem vesztese lesz a költségvetésnek. Ugyanígy örvendetes, hogy vannak célok (pl. népegészségügyi program támogatása) ahol érdemi növekedés látható.

 

Másrészt

 

A háziorvosi ellátás és háziorvosi ügyelet ugyanannyit kap, mint tavaly (139,5Mrd Ft) és ugyanez a helyzet a fogászati ellátás (32,8) és az otthoni szakápolás (5,59) esetében. Alig járnak jobban a mentők: 42,9 Mrd-ról 43,3 Mrd-ra nő a költségvetésük, ami 0,9%-os növekedés, ami reálértéken -1.82%-nak felel meg.

Csak látszólag jobb a helyzet az összevont szakellátás (járóbeteg-szakellátás + fekvőbeteg-ellátás) esetében. A kassza 911,3-ről 20,7 milliárddal 932 Mrd-re nő, ami 2,27%-os nominális növekedés, és ez 0,5%-os reálérték veszteségnek felel meg. Ebből a 20,7 Mrd-ból kellene ledolgozni a 60-80 Mrd kórházi adósságot, ebből kellene kigazdálkodni a jövőre éves szinten 15%-osnak megfelelő szakdolgozói béremelést. A maradék nyugodtan költhető orvos-béremelésre.

Ez Így eléggé elborzasztó, de szerencsére a helyzet ennél jobb. A költségvetésben ugyanis szerepel két új sor is: „Alapellátás fejlesztése” és „Finanszírozási rendszer átalakítása” címmel, 10, illetve 40 Mrd Ft-al. Ha ezeket és a „Célelőirányzat” 123 mdr-ját hozzáadom az „eredeti” sorokhoz, akkor az összevont szakellátásnál már 14,72%-os emelkedés, ami reálértéken is 11,59%-nak felel meg. Ez a 140 milliárd növekmény már rejt némi mozgásteret. Nem ennyire rózsás a helyzet a háziorvosi rendszer tekintetében: ott a reformcélokkal együtt is csak 7,14% a növekmény, ami reálértéken csak 4,25%. Ez kevésnek tűnik az alapellátás megmentéshez, de még mindig több, mint az alapellátás többi területének és a fogászat reálérték-vesztő finanszírozása.

Örvendetes a népegészségügyi programok forrásának megduplázása, de ez közel sem fedezi Kásler programjainak elvárt fedezetét, és főleg: a növekmény egy részét megeszi a kifutó EU-s források pótlása. (Az EFOP-1.8.1-VEKOP-15-2016-00001 azonosítószámú „Komplex népegészségügyi szűrések” című kiemelt projekt költségvetése 6.57 Mrd Ft, aminek zárása 2020 06.30.)

A széttagoltság miatt nehezebb a fejlesztési forrásokat számba venni. Úgy tűnik, hogy az egészségügyi intézmények fejlesztésére (az Egészséges Budapest Program nélkül) jövőre csak 5,6 Mrd-ot szán a kormány, szemben az ezévi 8,1 Mrd-al, és a koronaékszer – zászlóshajó Egészséges Budapest Programra is kevesebb jut jövőre, mint az idén. (35,1 Mrd az idei 43 Mrd-hoz képest.) Ez reálértéken 32,8, illetve 20,6%-os csökkenés. Úgy tűnik, a főváros intézményrendszerének megújulása még várat magára. (Csak reménykedni tudok, hogy más tárca, más alap stb. valamely során még van erre egy szabad szemmel is látható összeg)

 

Megjegyzendő még, hogy a gyógyszerár-támogatás és a gyógyászati segédeszköz támogatás szolid reálérték-növekedést tartalmaz, és 17,4%-al többet szán a kormány táppénzre, ami vélhetően az egészségügy ágazaton kívül végbemenő nagyobb bérkiáramlás, és nem a rosszabb egészségi állapot miatt reális.

 

Egyrészt – másrészt

 

Nos, ezek a számok. És valóban ambivalens a megítélés. Pozitívum, hogy gyógyításra az infláció felett szándékszik költeni a kormány, ugyanakkor ez a forrásnövelés várhatóan nem tudja megállítani az ágazat erózióját, nem oldja meg az égető munkaerőgondjait és modernitási deficiteit.

Ugyanakkor számomra kifejezetten pozitívuma a tervezetnek, hogy a hagyományos alapellátási és szakellátási finanszírozás éppen hogy, vagy alig szintentartott, és a többletpénz új, „reform”- megoldások alapján kerül kiosztásra. Ez jó, mert évek óta mondom, hogy a változatlan szerkezetbe és működésbe öntött nem túl sok pénz semmit nem old meg. De a problémám hármas:

  • Nem tudjuk, ez a pénz milyen elvek szerint, milyen szakmai környezetben, milyen ellenőrzéssel és ösztönzéssel, hogyan kerül a rendszerbe. Lehet, hogy jól, lehet, hogy rosszul, de illene előre megmondani, hogy mire kérjük/kapjuk a többletforrást.
  • A finanszírozás (elosztási rendszer) reformja elengedhetetlen. De a szerkezet és a működés átalakítása nélkül az izolált finanszírozási reform nem lehet eléggé eredményes. A progresszivitási elvet erősebben érvényesítő, a technológiai fejlődéshez illeszkedő szerkezetre, és a kompetenciákat újraszabó, számonkért szabályozásra is szükség lenne. Ennek (a rendszerfejlesztésnek) a forrását az EMMI költségvetésébe kellett volna betervezni.
  • Ennyi pénz (főleg az alapellátásban) még gesztusértékűnek is csak módjával tekinthető, nem fog megfelelő motiváló erővel bírni, a szakma nem fogja elfogadni számonkérési alapnak. Egyetértek azzal, hogy más módon kell a többletforrást betenni a rendszerbe, az tényleg többletforrás legyen, ne az eddigi hiány részleges pótlása. Félő, hogy ez a korszerűsítésre (finanszírozási rendszer átalakítása) szánt pénz hatékonyságjavulás, betegbiztonság helyett a működési hiányok pótlására fordítódik, illetve, ha mégsem: bedőlő, kiürülő intézményt korszerűsít.

 

Nem tudjuk, hogy a Magyar Orvosi Kamara a nevünkben milyen bértárgyalást folytatott, nem tudjuk, mi a meg nem valósult megállapodás forrásigénye. Azt tudjuk csak, hogy ebben a költségvetésben nincs benne a jövedelem-egyenlőtlenségeket kiegyenlítő, tisztességes, a közszolgáltatásokat stabilizáló béremelésnek a fedezete. Enélkül pedig nem javul a szakma reform-compliance, nem áll meg az erózió, és nem lehetnek eredményesek az esetleg jószándékú, jóirányú reformok sem. Mindez, úgy tűnik, nem üti át az Orvosi Kamara elnökségének ingerküszöbét, póttevékenységként az Újratervezés csoport démonizálásával vannak elfoglalva.

 

A költségvetés néhány sorának változása

 

Dr. Kincses Gyula