Ti írtátok

Az alábbi leveleket, üzeneteket ismerősök és ismeretlenek küldik nekünk. Rengeteget jelent, hogy mellettünk vagytok, segítetek minket, köszönjük!

 

 


Eq. Dr. med. Christian Cs. Gaal                                                                          

Emeritierter Chirurg, Tagesklinik, Ambulante Operationen              

_________________________________________ 

D-89584 Ehingen (Donau)                                                                                      

 

Telefon: …

e – mail: …                                                                                              

2019. III. 11.

 

Tisztelt Főorvos Asszony,

tisztelt Kollegina!

 

A minap érdeklődéssel és nagy együttérzéssel láttam beszélgetését az Echo Tv-ben. Az önök útja a lehetséges megoldás, sajnos a felső ezer nem ebben érdekelt. A Magyar Orvos oldalain évek óta írok németországi tapasztalataimról, hiszen a jót nem szégyen átvenni – hiába. A Semmelweis Kiadónál megjelent Egy életút gondolatai c. könyvemben részletesen írtam le tapasztalataimat, gondolataimat, javaslatokat is tettem, de borsót hánytam a falra. Kapok ugyan kollegáktól egyetértő leveleket, de ezzel nincs megoldva semmi.

 

Ne csüggedjenek, önökön és a fiatalokon múlik minden. Nem tudom, megérem-e még a napot, amikor az érdekképviselet,  a minisztérium hajlandó radikális lépésekre, mert csak így lehet! Könnyebb pénzt kiadni épületekre, műszerekre, mint a gondolkodást, mentalitást megváltoztatni, mert nem minden pénz kérdése! Levelemet biztatásnak szántam, lélekben önökkel vagyok.

 

Kollegiális üdvözlettel

Gaál Csaba


 

Szia Marci!

 

Egy ideje követem az ÚT-es posztjaidat. Nagyon egyetértek vele, hogy a MOK egy használhatatlan, parazita kolonc a magyar egészségügyben. Én 6 éve dolgozom Norvégiában, és az itteni kamara (ami NEM kötelező) összehasonlíthatatlanul színvonalasabb szolgáltatásokat nyújt a tagjainak.

Nekem már nincs otthon működési engedélyem, kamarai tagságom, így nincs szavazati jogom sem. Arról nem beszélve, hogy emiatt nem is utaznék haza. Ugyanakkor elgondolkodom rajta, hányan vannak közülünk (“kivándoroltak” közt), akik akár tervezik a hazaköltözést, akár nem, de talán szívesen hallatnák a hangjukat egy jobb magyar egészségügyért.

Az otthon azért mindig a szívünkön fekszik nekünk, hűtleneknek is.

 

Nóra